A MOTOROS

 

 

  Mélyreható kutatásaim során bukkantam arra a szomorú tényre, hogy sem Karl von Linné (1707-1778), a nagy rendszerező 1735-ben megjelent Systema Naturae című alapművében, sem Alfred Brehm: Az állatok világa (1869) című korszakalkotó könyvében, sőt még Nagy Lajos Képtelen természetrajzában (1921) sem szerepel az evolúció fájának legújabban kiserkent hajtása: a Motoros.

  

Megfigyelve a Motoros hat végtagját (két kar, két láb, két kerék), a kitinszerű kemény képződményt a fején, csillogó páncélzatát a testén, a felületes szemlélő könnyen úgy gondolhatja, hogy egy nagyra nőtt rovarral találta magát szembe. Ám amint megáll és elválik alsó testrészétől (motor, ld. később), a felületes szemlélő álla leesik, mivel most meg úgy tűnik, hogy egy ember áll előtte... Ez már közelebb van az igazsághoz, de messzebb, mint Makó Jeruzsálemtől...

 

  A Motoros nem Motorosnak, hanem embernek születik, később alakul át Motorossá, ebben hasonlít a kakukkhoz, bár kakukkolni nem szokott. A kakukk sem szokott motorozni, ebből következik, hogy a Motorosnak és a kakukknak semmi köze nincs egymáshoz azon kívül, hogy egy másik faj neveli fel kicsinyeiket. Az viszont biztos, hogy a Motoros az emberből fejlődik ki, tehát Charles Darwin (1809 - 1882) elmélete alapján nyilvánvaló, hogy a Motoros az evolúció következő, egyszersmind legfejlettebb lépcsőfoka.

 

   A Motoros testi felépítésében nagyban hasonlít az emberhez. Legszembetűnőbb különbség kettejük között a Motoros alsó felén található speciális testrésze, a motor. Ez a testrész igen sokféle lehet, melynek sokszínűsége indokolja, hogy újonnan felfedezett fajunk egyedeit tudományos módszerességgel alfajokba soroljuk. Néhány dologban azonban mindegyik ilyetén testrész megegyezik: (legalább) két kerék elnevezésű végtaggal rendelkezik, vannak rajta az evolúció során ésszerűen kialakult helyek a motoros többi végtagjának és ülőgumójának (ezek az úgynevezett kormány, lábtartók és ülés); azon kívül önálló, a Motoros testének többi részétől elkülönült anyagcserével rendelkezik.

 Figyelemreméltó tulajdonsága a Motorosnak, hogy a motorjától időlegesen el tud szakadni, és életfunkciói ekkor is fennmaradnak. Sőt, miután újra egyesítette testét, a motor életfunkciói is visszatérnek. Ez egyedülálló képesség, melyhez hasonlót csak a földigiliszta tud produkálni, amikor ásó útján szaporodik, ám az sem képes arra, hogy ha összeillesztjük a keletkezett két új földigilisztát, újra egy földigiliszta legyen belőle. Ebből is látszik, hogy a földigiliszta milyen önfejű állat.

 

   Ezen kívül a Motoros motor nevű testrészének még számos, szűklátókörű elődeink számára elképzelhetetlen képessége alakult ki. Például a motort egyszerre akár több Motoros is használhatja, ezek alapján láthatjuk azt is, hogy szélsőséges esetben még olyan Motorossal is találkozhatunk, akinek nem fejlődik ki ez a testrésze. Őket a Motorosok saját nyelvükön általában a 'gyalogbéka' ill. 'szerencsétlen flótás' néven nevezik.

Elképzelhető továbbá az is, hogy a Motorosok időlegesen nem saját, hanem más Motoros motorjával egyesülnek kis ideig élénk szimbiózisba, bár ez viszonylag ritka, mert minden Motoros nagyon ragaszkodik a saját testrészeihez. Ez alól csak az a kivétel, amikor más testrészeihez ragaszkodnak, de erről majd részletesen szólunk a szaporodással foglalkozó részben.

 

   A Motoros fejrészét kemény, gömbölyded alakú képződmény, az ún. bukósisak takarja. Ennek formája és színe még az alfajokon belül is változatos képet mutat, így azt jelen publikáció méretének korlátossága miatt nem részletezzük.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem szabad összekeverni a bukósisakot a rohamsisakkal még akkor sem, ha némely Motoros krómozott rohamsisakot visel bukósisak gyanánt, mivel a rohamsisakot a katonaállat viseli, mely faj és a Motoros között a rendszertanban nem csak az ember, hanem például még a papucsállatka is helyet kap.

 

   A Motoros testét az emberhez hasonlóan bőr fedi, azonban az embertől eltérően ezen felül némi pamut közbeiktatásával újabb bőrréteget visel. Ennek színe és mintája is igen változatos még egyes alfajokon belül is. Vannak azonban olyan alfajok is, melyek jellegzetesen elhagyják a második bőrréteget és leginkább az emberhez hasonlatos kültakaróval rendelkeznek (Szocimotorosok).

A Motoros felső két végtagján bőrkesztyűt, középső két végtagján bőrcsizmát, alsó két végtagján gumit visel. Gumit időnként máshol is visel, de erről már előttem kimerítően értekezett tudós kollégám, dr. Veress Pál, így erről most nem írnék bővebben.

 

   A Motoros az egész világon elterjedt faj, szinte mindenhol megtalálható, ahol az ember is él. A mérsékelt égövben általában téli álmot alszik, ilyenkor csak elvétve látni Motorost. Erre az időszakra a Motoros embernek álcázza magát és a napokat számolja a tavaszig, néha meglátogatja megsimogatni motorját és gyengéd szavakat susog a tanksapkájára.

Ez alól csak néhány alfaj kivétel (a Postásmotoros és a Rendőrmotoros), ők télen sem hagyják el ezt a fontos testrészüket.

 

   A Motoros társas állat. Bár gyakran látni egyedül Motorost, ám ez nem jelenti azt, hogy magányosan szeretne járni. A Motoros komfortérzete exponenciálisan nő, ha más Motorosokat lát, ez általában kiváltja belőle a balkéz megemelkedésével járó, ún. Másikmotorostlátok-reflexet, amit az emberek gyakran tévesen integetésnek értelmeznek.

 A jó idő beköszöntével egyre többször lehet több Motorost együtt megfigyelni. Ha egyre több Motorost látunk egy irányba haladni, akkor nagy valószínűséggel a Motorosok haladási irányának metszéspontjában egy érdekes rituális társadalmi szokást, ún. Motoros Találkozót találunk. Ilyenkor akár több ezer Motorost tanulmányozhatunk egy időben.

 

   A Motoros táplálkozási szokásai szinte teljesen megegyeznek az emberével. Kivétel ez alól, amikor a Motoros aláveti magát a Motoros Találkozó íratlan szabályainak, ilyenkor étrendje főleg a sör, bor, pálinka, tequila és egyéb alkoholtartalmú italok személyre szabott kavalkádjából áll.

 

   Mint már említettem, a Motoros nem feltétlenül Motoros hím és nőstény példányok nászából származik, hanem emberi egyedekből fejlődik ki.

A faj fenntartása szempontjából tehát logikus és érthető, hogy a Motoros emiatt minél több emberrel igyekszik némi kapcsolatot létesíteni, amit valóban meg is figyelhetünk -főleg a hím- Motorosoknál.

 

Természetesen vannak nőstény Motorosok is, ám ezek aránya lényegesen kisebb, mint az emberek között, és a hím Motorosok között tapasztalható szaporodási kényszer sem olyan jellegzetes. Azon felül azok a nőstény Motorosok, amelyek már szert tettek egy hím Motorosra, igyekeznek a hím szaporodási kényszerét saját személyükre korlátozni.

 

   A Motoros élettartama általában rövidebb vagy hosszabb, mint egy hasonló felépítésű emberé.

 A Motorosok között több mondás is utal erre: "Soha ne menj gyorsabban, mint amilyen gyorsan az őrangyalod repülni tud!", "Senki nem látott még öreg vakmerő Motorost.".

Mindazonáltal ha a Motorosokat -a tudományos tényszerűséget most szándékosan félretéve- emberként kezeljük, azt látjuk, hogy még a motor nélkül is boldognak tűnnek, pedig eme nevezetes testrészüktől való elszakítás nagyban csökkenti elégedettségük fokát, hosszas elkülönítés elvonási tünetekhez, akár múló depresszióhoz is vezethet.

 

 

 

A Motoros legelterjedtebb alfajai (a teljesség igénye nélkül):

 

   Szocimotoros: általában kispénzű vagy megszállottan szerelni vágyó emberekből alakulnak ki. Ők a mai napig élvezik a szocialista iparáldásos tevékenységét. Jellemző rájuk a kétütemű testrészükből kiáramló vad zaj és gomolygó füst. Gyakran megtalálhatók az utak mellett is, a motor mellett annak elsősegélyt adva. Emiatt sokoldalúan képzettek. Közöttük találhatóak legtöbben olyanok, akik akár több Motorost is képesek motorjukon cipelni, az ún. oldalkocsi segítségével.

 

  Chopperes: kizárólag fekete bőrt visel, lehetőleg minél több rojttal. Megszállottan fejleszti motorját, mesteri módon bánik a flex-szel és művészi szinten hegeszt. Legnagyobb sértés, amit soha ne mondjuk neki, hacsak nem győződtünk meg előtte arról, hogy el tudunk menekülni: "Pont egy ilyen motort láttam a múlt héten!". Jellemzője a motor nélkül is széles terpesz, a mély, puffogó hang, néhány tetoválás (nem kötelező) és a sörhas (ez sem). Kedélyes teremtmények, bár szeretnek a hozzá nem értők szemében morcosnak látszani.

 

   Speedmotoros: általában már tiritarka kültakarójával felhívja magára a figyelmet, sokuknak teknőspáncélhoz hasonló képződmény nőtt a hátára, bár a teknősnél jelentősen gyorsabbak. Testük különböző részeit szinte lehetetlen elkülöníteni, képesek teljesen összeforrni motorjukkal. Amennyiben valami üvöltő-visító hang kíséretében elszáguld melletted egy színes csík, majdnem biztos lehetsz abban, hogy speedmotorost láttál. Ebből az alfajból fejlődött ki a Streetfighteres család, amely művészi szinten műveli a közönséges emberek számára öngyilkossággal egyenértékű mutatványokat.

 

   Túramotoros: ez az alfaj az emberek számára legkonszolidáltabbnak tűnő csoport. Ők tulajdonképpen kényelmet szerető Speedmotorosok... vagy sebességet szerető Chopperesek? Egymással több dologban szoktak versengeni: milyen régóta nem volt orvosnál a motor, milyen alacsony az anyagcsereigénye, milyen távot mentek vele egyhuzamban. Egyébként békés társaság.

 

  Endurós: számára a legfontosabb igazság: két pont között legrövidebb út az egyenes, eszerint is szokott közlekedni. Nagy természetbarát, az árkok-bokrok kedvelője. Közöttük külön kasztot alkotnak a testükre igen igényes példányok, akik szigorúan megkövetelik maguktól a 100 kg feletti testsúlyt és 110 cm-es derékbőséget.

 

   Ezek az alfajok látszólag hajlamosak az egymás közötti torzsalkodásra, ám ez csak szellemi képességeik szinten tartására szolgál. Ez rögtön szembetűnik akkor, amikor szóba kerül közöttük a Műmájer.

 

   A Műmájer olyan ember, aki motorosnak szeretne látszani, de nem az. Úgy gondolja, hogy Motoros attól lesz az ember, hogy szerez magának egy motort, de ebben téved, mert ettől ő csak legfeljebb "motorral rendelkező ember"-nek nevezhető.

A Műmájert már messziről meg lehet ismerni arról, hogy hangosan kérkedik azzal, hogy ő Motoros. A Műmájert gyakran lehet látni például rövidnadrágban, pólóban motoron ülni, amitől egy Motorosnak feláll a hátán a bőrkabát.

A Műmájer soha nem gyógyítja saját maga a motorját, olajos még soha nem volt a keze. A Műmájer általában újonnan veszi a motorját és kizárólag gyári alkatrészeket és kiegészítőket vesz hozzá.

Soha ne bőszítsünk fel egy Motorost azzal, hogy jelenlétében egy Műmájert Motorosnak titulálunk, mert örökre elveszíthetjük előtte szavahihetőségünket!

 

Szociológiai szempontból a Motorosok igen érdekes csoportot alkotnak. A motorok látványára vagy akár csak a hangjára is úgy reagálnak, mint legyek a ragacsos papírra és azonnal ott teremnek. Amint egy Motoros megáll valahol, biztos lehet benne, hogy 2 percen belül megszólítja egy magát embernek álcázó másik Motoros és megkérdezi: "Mekkoramennyiteszikhányévesmennyitmegymikorvettedmennyivanbenne?"

 

   Nagyon érdekes tulajdonsága a Motorosnak, hogy időszakosan láthatatlanná válik. Ez főleg akkor történik meg, amikor valaki kitolat az útra, átsétál az úton, vagy csak egyszerűen kanyarodni készül. Ekkor láthatóságát a Motoros csak erőteljes dudálás és villogtatás útján tudja visszaszerezni. Ha szerencséje van... ha nem, akkor az őrangyalát is be kell kapcsolnia.

 

      Mindezekből világosan látszik, hogy ez az első ránézésre titokzatosnak tűnő faj megérdemli a törődést és odafigyelést, melyre egyedei nagyon hálásan reagálnak ("Ki a motoromat szereti, rossz ember nem lehet!"). Úgyhogy vigyázzunk rájuk, hogy minél kevesebbszer legyen szükségük az őrangyalra...