Volt egyszer egy T.Ü.T.!

 

Hogy mi az a TÜT ?

 Mindjárt elmondom, csak előbb muszáj elmesélnem egy kis előzményt. Az elmúlt évben egyik barátunk, aki egyszerűen csak Toll, bővebben Lökött Toll és itt helyénvaló a célzás elmebeli állapotára, szóval gondolt egy nagyot és lecserélte Hondáját egy Hondára!

 Logikus nem?!
 A cserét követően felmerültek a kétségek benne, hogy rendelkezik-e elég ügyességgel az újabb gép tudásához. Biztosítottuk róla, hogy természetesen
NEM!

 Na, ezt követően kezdtem el keresni a neten valami tanulási lehetőséget, annál is inkább, mert rám is rám fért egy kis képzés.
Ennek az ügynek még megnyertem Tomi Walker cimboránkat is, majd bejelentkeztem (volna) egy ilyen ügyességi tréningre.
Ez a cég a már előbb fent is említett márkával, valami (név) rokonságban lehetett, így jogosan gondoltam, hogy megbízhatóan működik.

Próbálkoztam a billentyűs technikán egy olyan időpontot találni, amikor egyszerre mindhárman beférünk, de a honlap és a bürokrácia tengerében ez egyszerűen nem sikerült.
Természetesen 1 gépről csak 1 jelentkezés bonyolítható, csoportos nem (?!). Következésképp nincs biztosíték arra, hogy mindnyájan ugyanabba a csoportba kerülünk. Nem baj, gondoltam, majd a jól bevált személyes kapcsolat!

Felhívtam LENT Pesten a nagybajszú barátunkat és mondtam neki-
-Vazze, kocogjál már be a céghez, oszt egy kis lé ellenében rögzítsél be bennünket!

Egyszer csak csöng a teló, és mondja Bélánk, hogy ott áll egy csinos asztal meg egy titkárnő előtt és nem tud ráerőltetni 100-rugót!
Mármint a nőre! Az asztal valószínűleg elfogadta volna
J.

Próbálkoztam én is a kommunikációval, azonban a csinos (mármint a titkárnő) közölte velem, hogy csak neten keresztül lehet jelentkezni és ügyet bonyolítani!!
Mindjárt gondoltam, hogy ez csak egy nagyon menő vállalkozás lehet ebben a mai világban, mert az tuti, hogy felveti a pénz őket, ha nem kell a mi aprónk!

Hallottatok már olyat egy szolgáltató, vagy kereskedő szférában, hogy valaki kes-ben fizetne és elutasítják?!

Na, akkor dőlt el, hogy maradunk bénák, és gazdagok!!


Azonban amikor egy bogár már elkezdi berágni magát az agyba (ha van) az előbb utóbb beér.

Így történt ez L.Toll esetében is, bár nála már eleve benn voltak azok a rágcsálók!

Az esetet követően azzal az ötlettel állt elő, hogy szervezzünk magunknak tréninget.  Aha, hát persze.

-Lássuk, csak mi is kell hozzá?

-Motor? – Csinálunk!

-Bólyák?  -Pet-palack.

-Pálya? - Valahol!

-Szakértelem?- Net, meg autodidakta.

Miután döntöttünk a motor típusát illetően, egy pár pálinka és a fröccsök tucatja között, úgy mellesleg megalapítottuk az M-ZRt-t!

Megválasztottuk a vezetőséget, így L.Toll lett a vezérigazgató, személyem a pályátigazgató, Tomi Walker pedig a mindenétigazgató!

Hamarosan megejtettük az első vásárlást is. Egy disznóól árnyékából hatalmas küzdelmek árán (nem forgott a kereke sem) kivonszoltunk egy még éppen felismerhető 250-s MZ-t.
Felküzdöttük a kocsira és dörzsölgettük a tenyerünket, hogy na, majd mi!!

Akkor hittünk is még benne!
Kifizettük az árát, egy láda sör formájában, majd hazavittük, és örömtáncot jártunk körülötte.
Lehet, hogy talán egy kicsit ittunk is rá, majd Toll levette a deklit.
Na, akkor fakadtunk sírva, és nem örömünkben. Gyakorlatilag a kuplungot sem lehetett felismerni a rozsdától és a hengerben is akadt egy kevés (!!) víz
L.

Megbeszéltük, hogy a költségkímélés valamilyen másik formáját kellene választani, ha még ebben az életben szeretnénk motorozni. Ennek szellemében folytattuk a további keresést és szeptember elején találtam egy megfelelőnek tűnő gépet a neten. Tetszett a kép, és az ár is, tehát lépni kellett.

A baj csak az volt, hogy éppen nagyon sürgős dolgunk akadt, ugyanis indulni kellett a kilencedik Füge-túrára!

 Megkértem Benkó barátunkat, aki még a fiatalabb korosztályhoz tartozik, és az egzisztenciáját kénytelen építgetni túra helyett, hogy foglalkozzon a távollétünkben a vétellel!

Még Magyarországon voltunk, amikor érkezett az SMS-s, hogy van egy versenygépünk J!

Hazaérkezésünk után örömmel konstatáltuk, hogy eeez már igen!!

Innentől kezdve rabszolgasorsra jutottunk, mert a g.ci vezérig.úr állandóan műhelymunkára rendelt bennünket, és csak néha szakíthattuk meg egy kis részvényes tanácskozással, amihez igaz, hogy az állófogadást (szó szerintJ) ő állta! Viszont azok a fánkok, palacsinták, stb. amit felesége Évi készített, az teljesen rendben voltJ.


                                    

Valaki megjegyezte- tisztára, mint az O.C.C.!  Na, erre felkaptuk a fejünket, majd úgy is tartottuk egy fotó erejéig J.

 


                  

Amíg az alakítgatás folyt, szabadidőmben (éjszaka) kitanultam az akadálypályákat, és a minták alapján pár éjszaka alatt kidolgoztam a mienket is.
Móricz Sanyi barátunk lehetővé tette, hogy hétvégéken használhassuk a műhelye udvarát, amin egy kifli (nagyobbacska) alakú beton (többé-kevésbé) terpeszkedett. Ennek megfelelően alakítottam ki a pályát, kihasználva minden kis területet.

A munka befejeztével aztán megtartottuk a motor-avatót. Volt pezsgősüveg is, igaz, hogy már üresen és igaz, hogy eredetileg nem a motor volt a cél, csak nagyon gyors volt az „alany”J.
Sebaj, úgysem volt rossz.
A vas, a SzétesXRinted nevet kapta a keresztségben és reméltük nem veszi komolyan
J.

Kiköltöztettük a GÉPET a terepre, és elindult a „varázshármas”!
Ez akár jelenthetné a résztvevők számát is, azonban igazából kétszer motoroztunk, és egyszer szereltünk
L!  
Jobb esetben csak az eső zuhogott, a kevésbé jóban, a szél is fújt.
Miután többedszer borítottuk már szét a motort, a vezér hajlani látszott, hogy újra változtassunk a költségkímélési módon!
Na, akkor vettem normális gyertyát, meg
drága olajt a keverékbe!

 Mit ad isten megszűntek a szerelések!

Közben leesett a hó is, de nálunk modern demokrácia működik, azaz mindenki mondhat, amit akar, de akkor is azt kell csinálni, amit a „főnök” mond.
Egyszóval csúszkáltunk a jégbordán, meg a havon és higgyétek el nem volt rossz!(Csak a főnök nehogy megtudja!)


     

Egy „pár”motorozás után eljutottunk abba az idegállapotba, hogy már gyalogosan közlekedve is „leborítottunk” a sarkon, ha be kellett fordulni! Néha már egész kellemes érzések uralkodtak el rajtunk!.
Akkor már előfordult egy kis horzsolás, kék folt,stb..is.

Készítettünk egy kis számvetést is és jólesően nyugtáztuk, hogy ennyi motorozás után még mindig nagyon messze vagyunk (a tudástól isJ) a tervezett tanfolyam költségétől, tehát nem volt rossz döntés megsértődni!

A vez.ig.úr javaslatára elgondolkodtunk egy tavaszi piknik megrendezésén, amikor a család is kijön és ki-ki kedve szerint őrültködhet.
Na, itt született meg a T.Ü.T. ötlete!

Hogy mi az a TÜT.?!

Hát a mi értelmezésünkben egy laza, Tavaszi Ügyességi Tréning!

Kijelöltünk egy időpontot (április 18), elküldtük a  meghívót   és onnantól kezdve folyamatosan imádkoztunk, hogy ne essen az eső, és ne fújjon a szél!  Ugyanis a „bólyákat” hiába töltöttük meg vízzel, már egy olyan 15-s szél is felborította, és hát ötven üveget nem győz senki visszaállítgatni.

A létszámot a lehetőségek és körülmények, és nem utolsó sorban az érdeklődési kör, nagyjából behatárolta.
Magunkat önkéntesen kizártuk a megmérettetésből (Fair Play
J)  így 10 fő állt a futamokhoz, amiből három különböző fokozatú volt. Minden futam 2 körből állt és így is du. 16-óra lett mire végeztünk.

Az indulók, mind egyetértettek abban, hogy nem teljesen haszontalan ez a „játék” és úgy gondolom jól érezte magát mindenki, aki ott volt.
Lehetett saját motorral is menni, volt is próbálkozás rá, de aztán úgy döntöttek még is csak jobb, ha a mi benzinünket fogyasztják
J!


 

Legnehezebb feladat a pálya megjegyzése volt (akadt, akinek ez végig nem sikerültJ ), aztán néha igyekeztünk egy kicsit még bonyolítani is. Ugyanis az ötletgazda szerint, ami egyszerű azzal nem is érdemes foglalkozni!

Volt egy „bársziget” nevezetű akadály, aminek a lényege, hogy egy üveg, madzaggal rögzítve van, egy középponton, aztán ezt az üveget kell felvenni menet közben, körbevinni (bal kéz, bal kör) majd visszatenni a helyére.

Az utolsó Xtrém futamon, mondjuk ez a jobb kézben (J) történt és jobb körrel!

Közben volt olyan kör is, hogy az üveget kicseréltük egy pohárral (nem volt megkötve), aminek a tartalmát a bár megkerülése közben kellett elfogyasztani.
Itt már akadtak problémák, mert volt, akinek a szóda nem tetszett, de volt olyan is, aki szódát várt, és pálinka csúszott be helyette
J!

Ja.. a lábletételt büntettük! A köhögés viszont megengedett volt.

Olyan is akadt, aki szívesen ivott volna, de nem bírta a zárt sisakba betölteni!
A különdíjat a Bolond (?!) vitte el, aki a söröspoharat (¾-ig sörrel) nagy ravaszul, bekapta a szélénél fogva a szájába, így vissza tudott nyúlni két kézzel a kormányhoz!

Addig a pillanatig teljes elégedettség sugárzott az arcáról, azonban a kétütemű technika éppen hörögni kezdett a gázhiánytól, így Bolond reflexből húzott egy kövér gázt J!

Az tény, hogy neki ürült ki leggyorsabban a pohara! Mintha az elégedettséget is felváltotta volna valami más.

 

 

Nem állítom, hogy szomorkodva töltöttük volna a napotJ!

Számunkra is kellemes meglepetésként, fellépett a Baja Team szerződéses (házassági) pom-pom lánycsapata, akik lelkesesen biztatták a „versenyzőket”!


                                            
Történt mindez kellemes napsütésben, jó hangulatban és „finom” zene mellett. Az esemény végén természetesen nem hirdettünk eredményt, bár az idők rögzítésre kerültek, viszont mindenki, aki részt vett kapott egy Tanúsítványt (
J) a „tanfolyamról”.


Hogy lesz-e folytatás? Azt nem tudom, de az tény, hogy L.T. talált valami MZ-t a környéken „óccsó” pénzért és latolgatjuk az istálló, és az M-ZRt. fejlesztését J!

Mindig azt szoktam mondani, hogy normálisokkal Dunát lehet rekeszteni, abban semmi poén!!

Kívánok mindenkinek, baleset és büntetésmentes motorozást, és védjétek ki a sok hülye merényleteit!

Itt szeretnék köszönetet mondani a rendezvény sikeres lebonyolításában MINDENKINEK, de külön is a helyért Sanyinak, a hangosításért Attilának, a Baja Team pom-pom lányainak…..stb…stb..

 

A többi képet   itt nézheted meg.

 

CseCse